2017. július 11., kedd

nem szégyellem, hogy úgy írsz arcomra mosolyt,
mint egy félig teleírt könyv minden második lapjára
új befejezést.

te nem vagy még enyém, s talán nem is leszel.
de én a tiéd vagyok, mint kőé a nyom, mit rajta hagynak
az évszakok.

kételkedem. de mégsem tudok elszakadni tőled,
mert a részed vagyok,
s te az én egészem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése