Van időm tehát elmerengni cseppet, még csak az 570-nél járunk.
Egy proszcsinger külsejű de azért többé-kevésbé ápolt, szóhasználatából és jellegzetes hanghordozásából ítélve bizonyára erdélyi származású nő kölcsönkéri a lila tollat, amelyet kénytelen voltam elővenni saját készletemből, mert jellemző módon a közhasználatra bocsátott tollak egyike sem fog. Mikor ezen az interakción túl vagyok, és már az űrlapomat is kitöltöttem, de még mindig nem kerültem sorra, felfigyelek egy valamilyen oknál fogva valóságos felbolydulást keltő csapatra, melynek vezetője, egy csapzott, vállig érő frizurát viselő ősz férfi. rögvest felém fordul és valóságos hajbókolással köszönt.
Közben a kijelző az587-esre ugrik, a székely házaspár női tagja ismét elkéri a tollamat, és én nem unom meg tanulmányozni az országos egészségbiztosítási iroda klientéláját.
Jobbra egy jó szándékú önkéntes tolmácsjelölt a leánykori név relevanciáját illetve mibenlétét próbálja megértetni egy izraeli illetőségű fiatalemberrel aki az említett önjelölt szinkrontolmáccsal ellentétben kiválóan beszéli az angolt.Közben világossá válik számomra a csapzott ősz úr és kis csapata nemzeti identitása, mely körülmény egyből érthetővé teszi az illető úr kivételesen pompás tiszteletadását szerény személyem előtt: perzsák. De a fent nevezett úr, bronz barna bőre és jellegzetes arab profilja ellenére, valószínűtlenül világító égszínkék szempárral büszkélkedik...
Szinte bánom, hogy a sorszámjelző tábla váratlanul 591-re vált. Aztán 593, és a viszontlátásra!
