Reciente ecuentro con un Cortázar sorprendente. Tu más profunda piel.

"Cada memoria enamorada guarda sus magdalenas y la mía -sábelo, allí donde estés- es el perfume del tabaco rubio que me devuelve a tu espigada noche, a la ráfaga de tu más profunda piel." 


Me gustaría decir algo nuevo, pero la verdad, tengo hechos algunos poemitas q publico aquí, porque me gusta emplear como introducción tal comienzo sumamente... podría escribir "genial, perturbante, sorprendente, prometedor", pero mejor dicho tout simplement cortazariana.
Pues aquí viene una memoria de de mi estancia en Ciudad Real.

Le quedaría bien mi sombrero. Me cae bien.

Me queda bien su gafas de sol, y yo lo sé.

Hermosura tan sucia que no entiendo...

No entiendo por qué sucia, siendo intacto.

Al menos intocable.

Y dime por qué permites lo sinsentido,

por qué dejas que la nadería te envuelva
en palabras encarnadas: moscas, mosquitos, payasos,
 mientras la distancia entre nosotros se convierte en diferencia medida en años.
Cuatro, como mínimo.
Por qué eres tan intangible...

 Quedabas para mí hasta siempre.
Así no te devoraron
las banales madrugadas que amargaríamos poco a poco juntos.

Gőzhajó

a gőzhajó rég elhagyta a hullámtörőt.

Alfonz, a félszeműnek álcázott matróz

és a hölgy, a flottaparancsnok felesége,

hitelre isznak, s ígéret minden csókra váltott szó.

messze még a hajnal, gondolja hősünk,

harmonikát vesz elő, s a szél ekkor elcsendesül.

és nincs a dalban sehol a szokásos melankólia.

de a sokadik pohár után is kecsesen elegáns a hölgy.

messze még a dagály, gondolja, s egy cseppet mégis nyugtalan...

talán kezdi félteni magát, hisz Alfonz egy cseppet sem félszemű.

Dios, ezt a verset álmomban írtam, az álom maga ez volt és le tudtam írni. formidable...

önmagáért élveztem.

pedig csak egy tisztás volt,

amit láttam.

odabent már sötétedett,  a kis irtás

önmagában

hordozta a fényt. és nem volt parfümillata,

olyan volt,

mint bármelyik, vagy mint bármelyikünk egy nehéz nap

éjszakáján.

ugyanolyan volt leülni a fűbe, mint akármelyik füstös, kilátás

nélküli lakás fürdőszobájában.

a szomszédból aTV-ben egy reklám,

mégis behallatszott a fülemüle.

vigyáztam rá, el ne riasszam amikor

kinyitottam 
a gázt.

Noche triste, ululante. Viendo tal película de Pedro Almodovar, mencionada más abajo.

Noche sola.

 Me encantaría estar contigo pero no comprendes español. No comprendes español  no te puedo contar todo que está... mi pasado pre-acidente.

 

Piel que habito

...vamos a ver cómo me va a traumatizar eso. Desde el comienzo parece más bien q me va a encantar. Los putos cuadros en las paredes, mera alusión cada uno, pero demasiado evidente. Antonio Banderas es un buen actor(¿?)

A sellő és a matróz románca, prológ

...csak egy tengerész. A tengernagy felesége amikor először látta, azt gondolta, lehet vagy ötvenéves, bőre annyira cserzett volt a naptól, vonásait feldúlták a tengeri viharok,  sós szél, a rum, lehet, hogy az élete maga.
Aki ismerte, tudta, Alfonz  épphogy csak húszéves, lehet, hogy még negyven sincsen, hangja, mosolya, gesztusai olyan életkedvet tükröztek, amilyen csak a sihederek hejehujája.
A tengernagy felesége, kinek a szomorúság fiatal kora ellenére Marianna-árokhoz hasonlítható ráncokat mért homlokára, kiszámíthatatlanul elmosolyodott amikor tekintetük összetalálkozott. Szeszélyes és talán pajkos mosolyra húzta finom metszésű ajkát, pedig az, ahogy a tengerész ránézett, egyáltalán semmi szenvedélyről nem tanúskodott, talán csak véletlen volt. Mintegy akaratlanul metszette egymást a pillantásuk, Alise éppen a napernyőjét csukta össze, hátrafordult, s meglátta Alfonzot aki éppenséggel partra tett egy méretes ládát az épp befutott hajóról. Nem gondolt semmire, végezte tovább a munkáját. Alise pedig lustán végiglejtett a mólón, tekintetét a matrózon felejtette, bár különösebb gondolat vagy érzelem nélkül. Ebéd után szokásához híven horgolással múlatta az időt és nem volt képes megállapítani, mi untatja inkább, ez a léhaság, ez a kézimunka, ez a férj, vagy ez az egész...
Alfonzot aznap éjjel ki tudja, mi hevítette jobban, a rum, a kocsmai zene, vagy a nők...egyáltalán a nők, ma este egyáltalán nem.

Botorság, kérem, fertelmes botorság!! A hölgyet ugyanis valójában Julie-nek hívták, és a viselkedésében nyoma sem volt a fent leírt pipiskedő jellegnek. Aztán meg... kapcsolatuk egy ködös liverpooli éjjelen kezdődik majd, egy füstös kocsma, halszag, olajos sült krumpli...és szó sincs holmi elmerengezedésekről és...


Folytatása következik. Végzetes.