Mire te ezt olvasod, addigra már rég. Avagy az utolsó lehetőség arra, hogy még legyenek variációk.

A tükör mindent elárult aznap reggel. Helyett délután. Olívia nem is vesződött sokáig, feldobott valami sminket, jó erőset, bár rég nem képzelte már, hogy az bármit eltakar. De megnyugtatta a finom mozdulat, ahogy körültekintő ívet húzott az ajka határán a szájceruzával. Öregítette ez a vonal, talán az nyugtatta meg, hogy így is ugyanolyan szép volt. Egy jó erős kávé, és egy jó nagy takarítás. Arra gondolt, Roland majd biztos ötül, hogy a soha ki nem dobott szárazvirágok, a soha el nem távolított italosüvegek eltűnnek, mire hazaér. Mire kész lett, a jósnő elfáradt és egyedül érezte magát. Kivasalt minden inget és nyakkendőt, "ó, milyen csinos volt ebben a sötétkékben az én Rolandom, és ez is milyen istenien áll neki, na majd ha hazaér, megkérem, hogy öltözzön fel csinosan és korzózzunk egyet,de jó is lesz"gondolja azon a hangon, ahogy az olyan dolgokat szokta mondani, amiket valójában ő sem gondol komolyan.
Hajdanán így volt. Ma már jól tudja, hogy pontosan azok a dolgok történnek meg leginkább.
Mégis úgy döntött, amikor kész volt a világraszóló renddel, hogy elmegy sétálni egyet a folyó partra. Talán megiszik egy sört az egyik kocsmában, és keserédes nosztalgiával gondol rá, hogy pont így ismerte meg Roland-t. A sátánt, vagy a bohócot?
A sátánt.
Hiányzik a bohóc, aki olyan szomorúan, olyan védtelenül szólította meg. Akit nem tudott megtartani bohócnak, aki mellette mégis visszaváltozott sátánná.
Az idő rövidsége miatt épp ideért a gondolatmenettel, amikor eszébe jutott, hogy drága szívszerelme már biztosan hazaért. Arra gondolt, milyen jó lesz megölelni, megcsókolni őt...csak hát, ha valamit meg akarunk tenni, azt nem elgondoljuk, hanem megtesszük...
Roland valóban hazafelé tartott a cirkuszból, ahol bohóccá visszaminősülve dolgozott. Szó se róla, ha már lerántottam a leplet sátáni mivoltáról, elárulom azt is, varázsereje történetünk kezdete óta megvolt. Játszott a megátalkodott ördögfattya, csak játszadozott szegény Olíviánkkal.
Amikor hazaért, csodálkozott is, hol lehet. Biztos volt benne, hogy az a nő nem lépett meg. Ó nem, habár kispályásnak vagy kétbalkezesnek nem nevezné, de azt, hogy az ő hatalma alól kiszabadul, mégse nézné ki belőle. Leült a kanapéra és már azt tervezgette, hogyan szólítja majd meg a belépő nőt, hogyan veszi rá, hogy próbálja meg felolvasztani az ő jégszívét. Ez persze lehetetlen, mert nem jég az, hanem kő.
 Egy késői muslica keringett körben a szobában. Csend volt.

Variáció Nr1.
Olíviának ebben a pillanatban jutott eszébe, hogy a tűzhely...Hazarohant.

Senki nem jött rá a robbanás okára. Sem arra, hogy vajon mindketten bennégtek-e. Roland és Olívia, Woland és az átejtett francia származású tenyérjósnő, aki mellesleg igen tehetséges kártyavető volt, mindenesetre eltűntek.

Variáció Nr2.
Roland sokáig vár Olíviára. Túl sokáig. Legalábbis ő úgy érezte. Egy idő múlva mégis arra gondolt, a nő biztos meglépett. "Tipikus. Mind ilyenek vagytok...nőcskék...mindenem nektek adom, aztán jön egy fiatalabb, egy szebb és léptek, hagyjátok a francba az egészet...Olívia, kis kurva, nem úszod meg ilyen szárazon. Olívia, érted emberré lettem volna... céda, megdöglesz", gondolta. Halálos átkot szórt a belülről palotának beillő lakókocsi minden zegére-zúgára. A jósnő nem éli túl, szörnyethal, akármihez hozzáér.
Mihelyt az egyébként meglehetősen körülményes procedúrával végzett, a sátán kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, hogy páholyból nézhesse végig a nő gyors, de kegyetlen halálát.

Variáció Nr3.
Olívia hazaért. Kétkedve, félve, és őszinte szeretettel ölelte, s csókolta meg az ördögöt. Mesterét, szerelmét,  örök ellenségét. Tudta, ebből a játékból csak egyikük kerülhet ki élve. De nagyon fájt a szíve. Érthető módon, érthető okokból soha senkit nem szeretett úgy, mint Wolandot. Avagy Roland-t, a szomorú bohócot. Esendő, gyenge, csak egy magányos kisgyermek a sátán. A leghatalmasabb varázsló. És nem bírta rászánni magát, hogy felszolgálja neki a teát, benne pontosan száztíz csepp csattanó maszlag oldatot, melynek hatása semmi egyéb nem lenne, mint érzékcsalódás, bódultság, aluszékonyság, de nem felejtené el nyitva felejteni a gázcsapot és behajítani egy égő gyufát az ablakon. Valamivel komolyabb eszköz, mint Cortázar Minden tűz, a tűz (1) című novellájában a földre ejtett cigaretta. Valamivel komolyabb áldozat, mint a nevezett novella Rolandja.
De nem bírt úgy dönteni sem, hogy egyszerűen meghal. Tudta, hogy mégsem tehet mást. Vagy egyik, vagy másik. Félt.












_______
(1) spanyolul itt olvasható http://www.literatura.us/cortazar/fuegos.html, magyarul a L'Harmattan kiadó Cortázar életműsorozatába.n Nagy Mátyás fordításában jelent meg 2005-ben.