Variációk(?)

-mondd, hogy kezdettől összejártál azzal a vörös rókával, vagy azzal a fekete éjjeli pillangóval, édes-mindegy... előbb elhiszem, mint ezt a szemérmetlen hazugságot, hogy beteg vagy és el kell menned- Olívia, az egykori díva, a hajdani jósnő, ki eladta lelkét az örök életért, nem volt képes visszatartani, amit a harag és a keserűség mondatott vele. ebben is fiatal maradt.
Roland lehet, hogy meglepődött, mert nem gondolta, hogy tisztes korú szeretője ilyen fruskához illő reakciót produkál majd. de ugyanilyen meglepő volt számára a saját reakciója is: varázserejéből bőven kitelt, hogy a patinás réz kávéfőzőből hirtelen feltörjön az a megszokott morcos hang és az a keserű illat, ami reggelente oly sokszor adott erőt a jósnőnek. Olívia pedig annyira elcsodálkozott, hogy egy hang nem jött ki a torkán. gondolkodni is elfelejtett, egyszerűen arcon csókoltra Roland-t és megköszönte a kávét, ami szintén váratlanul az éjjeli szekrényen termett. cukor nélkül, sok tejjel, éppen ahogy e pillanatban vágyott rá.
 felhajtotta. 
még mindig küzdött a könnyekkel.
és Roland nem is sejtette, hogy varázsereje még mindig Olíviától függ. hogy ha elveszti szerelmét, akkor ugyanolyan váratlanul, ahogy a kávéfőző megszólalt, ugyanolyan meglepetésszerűen, ahogy az újdonsült mágus még aznap este levarázsolta az egykori jósnő bordó csipke fehérneműjét, ez a hatalom is visszakerül annak kezébe, akitől eredt.