Jól állna neki a kalapom. Me cae bien.
Nekem jól áll a szemüvege, tudom.
Mocskos szépsége érthetetlen, nem is tudom,
mitől olyan mocskos,hiszen lényegében érintetlen...
Mondd, miért hagyod, hogy lényegtelen
semmiségek lepjék be a szobát mint anyaggá vált szavak,
muslicák, legyek, pojácák, miközben átlényegül
a tér és az a pár méter köztünk, legalább négy, inkább év.
Miért hagyod, hogy ne érintselek, és azok a legyek...nem értelek.
Megmaradsz te is, mint ti mindannyian kiket sohasem ismertem,
lényeginek mert nem szaggattak apró
cafatokra banális másnapok együtt. Lényed
egyetlen kacsintás. Csak az enyém.
Nem eresztlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése