Megint dagály Budapesten

csütörtököt mond a hét - a buszvezető

kávéscsészéből rumot kortyol, és a jármű

lendülete felér egy örvénnyel.

Vajon titokban tudjuk tartani

hogy nem kávé volt...?

(És hogy Julie Gennier örülhet

mint sellő a vízben, hogy így sosem nem lesz belőle

az ami minden nőből akit Alfonz, a tengerész szeretett.)

Gőzhajó

a gőzhajó rég elhagyta a hullámtörőt.

Alfonz, a félszeműnek álcázott matróz

és a hölgy, a flottaparancsnok felesége,

hitelre isznak, s ígéret minden csókra váltott szó.

messze még a hajnal, gondolja hősünk,

harmonikát vesz elő, s a szél ekkor elcsendesül.

és nincs a dalban sehol a szokásos melankólia.

de a sokadik pohár után is kecsesen elegáns a hölgy.

messze még a dagály, gondolja, s egy cseppet mégis nyugtalan...

talán kezdi félteni magát, hisz Alfonz egy cseppet sem félszemű.

*

Pótlék ott, ahol

nem hiány, csak üres ibrik,

nem magány hanem szakadás;

zsákját kereső folt