Ha ez a variáció sem az... hogy úgy mondjam, ha ez sem válik valóra...

Nézzük csak meg: most valósággá vált. Hát nem ez volt minden vágyuk-vágyunk? De a valóság, egyetlen főhősnőm, és mélyen tisztelt publikum, a valóság nem sok jót ígér ennek a históriának.
 Olívia és Roland soha nem voltak és nem is lesznek valóságosak. A valóság díszletei között ezek ketten megsemmisülnek.
Milyen kár...
Ne öntsük rájuk,én azt mondom, ezt a képtelen, visszataszító és íztelen szirupot. Ám a hibát sajnos már elkövettük, és ezek ketten elváltak.
 Azaz, a gyengébbek kedvéért,  megsemmisültek. 
Olívia ott állt megint egyedül a belülről királyi palotának beillő lakókocsijában és tétován egy kiszáradt virág cserepébe hamuzva kávét szürcsölt.
Mindazonáltal ebben a történetben nem kizárt, hogy egy vagy két lépést tegyünk visszafelé az idősíkon. Bármelyikük is légyen az, történetünk szereplői közül egyikük mágus.
Visszatérünk tehát, mégpedig a következő képen:
Amikor Roland elküldte a fenébe Olíviát valami lényegtelen apróság miatt (SIC), akkor Olívia annyira megharagudott, hogy  gondolkodás nélkül úgy döntött, Roland érdemtelenül kapta meg az ő varázserejét, amiért ő oly sok mindent feladott. Hogy mágusként már nem szerette Roland-t? Túl szájbarágós magyarázat...
Lényeg az, hogy azonnal kereket oldott és egy külvárosi kocsmában kamatoztatta visszanyert varázserejét, kristálygömbje segítségével. Egyszer csak megérezte, hogy valaki nézi őt. Hátrafordult. Egy bohóc volt az. Roland, a bohóc.
Merde...-gondolta franciául. Fogalma sem volt, mit csináljon.
-A világ végéig csodálnám, kegyed a legszebb nő, akit valaha láttam...-szólt Roland, mintha mi sem történt volna. De Olíviának még mindig fogalma sem volt, mit csináljon. Hogy valóban visszakapta-e fiatalságát és varázserejét, de cserébe valóban elvesztette-e Roland-t...? 

Folytatás következik, A világ végéig (?)