én hallucinogén-barátom, egyszer láttalak józanul.
ha nem tévedek, álmomban lehetett, mert nem féltem tőled, ahogy mindig.
de talán te igen...
emlékszem, elengedted a kötelet,
melynek végén egy rabszolga függött,
szakadék fölött. tudtam, csak így szabadulhatsz.
s hogy a rabszolga él, örül majd, ha megtalálod,
bár nem hallgat és nem lesz többé engedelmes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése