Tiszteletadás

Nem tudom, ki beszél, s nem tudom, kihez.

hogy miért, és hogy mit mond, az is csak attól függ,

van-e valaki a vonal
másik oldalán. ha megkérdeném, válaszolnál?

és nem muszáj, hogy te legyél.

tán kissé homályos, na várj:

Hozzád szóltam mindig, s te nem voltál ott, hallgattam.

lehet, csak a visszhang, de mindig volt válasz.

most hallom, a csend megszólal.

 csak képzelődöm. az alkony bódulata,

ami az avantgárd gépzajában bordézeng, az teszi, hogy hallom,

az alagút nyelve alatt énekel

az a madár, aki csak neked szólal meg.

                               Köszönöm.

Trayectoria

Desgastado.

Sin embargo,te dejará atrás. Quizás 

ni siquiera intervienes, ni tú, ni el paisaje. 

Sólo el tren que no te deja salir del cuadro,

 clavada está tu mirada.

A través del cristal pisan rayas de luz, 

y  la trayectoria te incorpora en si misma. 

Cada movimiento es una tortura, el vaivén

te invade cada día. Sólo el asco y la sed, 

nada más atestigua lo que has atravesado. 

Lo que te atraviesa.

i can be blue i can be brown, i can be violet sky...

én hallucinogén-barátom, egyszer láttalak józanul. 

ha nem tévedek, álmomban lehetett, mert nem féltem tőled, ahogy mindig.

de talán te igen...

 emlékszem, elengedted a kötelet, 

melynek végén egy rabszolga függött,

szakadék fölött. tudtam, csak így szabadulhatsz.

s hogy a rabszolga él, örül majd, ha megtalálod,

bár nem hallgat és nem lesz többé engedelmes.