Hagyaték

a meglékelt légbolt párolog.
kobaltkékjében
 elmosódik a hang, az érintés, az értelem,
és ahogy azt mondod, viszlát, az inkább ég veled.
a zaj és a csend sem tiszták. mikor először elhagytál,
beléjük zártam, ami megmaradt.

hogy apám nem voltál, azt hagyjuk, rég volt.
meghagytál valaki másnak. abban a hitben
hagytál, hogy nem tart soká.
 távolléted egészen addig ért, amíg a szoknyám
felmászott a combomon és nem kellettél
többet apaként.  az sose voltál.

szerettél-e férfiként, vagy csak hagytad,
hogy szeresselek és felhaggyak miattad mindennel,
 nem a te hibád. elhagytál megint,
s én tinta-kék éjszakák ragacsában kerestem menedéket.
a lábjegyzetben, a tartalomban kerestelek:
referencia mindenre volt. csak a te neved hiányzott.

 egy mozdulatban hirtelen megleltelek: hogy sosem eresztlek el,
hittem, de a hagyomány szerint, a bálnak vége lett. reméltem,
hogy, valamit megtartok belőled. kék ruhámon mégis, mint esőcseppek
hagytak sötét nyomot a könnyek. megtetted,
vagy én voltam- édesmindegy.
nem hagytam, hogy szeress, mert féltem, és most is félek:

 ha nem enyész el magától, a szerelem felemészthet.