Még sosem jutott eszembe,
csak ma reggel, aminek pedig az lett a vége, hogy a második kávém mellé
meghallgattam a Be yourselt című számot. Ez reggel fél kilenckor volt, a legalkalmasabb
pillanatban.
Szóval az elfoglalt emberek nem attól elfoglaltak, mert sok mindent csinálnak.
Bár tulajdonképpen innen is el lehet indulni. "A gyakorlati élet mítosz, blöff, amit azok találtak ki a maguk vigasztalására, akik nem képesek szellemi dolgokkal foglalkozni", mondja Waldheim Rudolf vallástörténész, vagy maga Szerb Antal az Utas és holdvilágban (Magvető, 1980, 220., megjelenés éve 1937.).
„Csinál. Csinál, jót csinál,
kicsinál, idővel összecsinálja magát ember, cselekedet cselekedet után. De
minden cselekedet mögött ott a tiltakozás (...) benne van minden tettben
az a fölismerés, hogy szükség van ott valamire, hogy még nem tettek meg
valamit, de meg lehet tenni, minden tettben ott a jelenvaló hiány, hézag és
szűkösség elleni csöndes tiltakozás. Moralista ábránd az a hiedelem, hogy
kielégít a cselekedet, vagy, hogy csakugyan fölérhet a cselekedetek összessége
az élet névhez méltó élettel", írja Cortázar a Sántaiskola című
1963-as műben ( ford. Benyhe János, L'Harmattan, 2009., 23).
De ahelyett, hogy jómagam is csupán idézetek
felvonultatásával növelném a cselekedetek, vagy épp a citátumok összességét, a
lényegre térek: ez az, ami elfoglal, és nem mi foglaljuk el magunkat vele.
Elfoglal, mint egy földet, birtokol, mint egy birtokot. Be yourself, vagy
"just do it"? Casa tomada, vagy mi segundo café tomado...
azaz Az elfoglalt ház (szintén Cortázar, Bestiario 1951, magyarul Bestiárium, Ulpius ház, 2003.),
vagy a második elfogyasztott kávém?
A spanyol tomar ige
felettébb alkalmas ennek érzékeltetésére: elfoglalt ház, elfogyasztott kávé-
elfoglalt ember - elfogyasztott ember. Nem is beszélve a társadalom által ránk
kényszerített fogyási őrületről. Mondhatnám, hogy azt hagyjuk, a teste
mindenkinek a maga temploma, oldjuk meg, de nem mondom, mert pontosan
ugyanolyan fogyasztás az is, mint ami a consumismo, azaz a
vásárlási kényszer, és a határokat nem ismerő, pánik-szerű felhalmozás.
Fogyassz és fogyj el. És ezt már, csak hogy az almanachot
tovább bővítsem, és ezzel biztosítsam az olvasót alapműveltségem meglétéről,
Karinthy is megírta, és még csak nem is a nők lesoványításával kapcsolatban:
"- Azon a szörnyű éjszakán, Máriusz, amikor végleg
elfogyni láttam a valami Carcót, hűséges, derék barátomat -
azon az éjszakán rettenetes dolog történt: Carco semmivé vált,
de nem szűnt meg: átlépte a nullpontot, és átment mínuszba, s azóta
így él, így erősödik, hogy levonjon az élet és a jövő pozitív értékéből annyit,
amennyit hozzáadni és használni tudott első, tartalmas életéből."
Egy ember, aki mínusz (Jelbeszéd: novellák,
Szépirodalmi könyvkiadó, 1978.) az elbeszélés címe, és amilyen groteszk,
olyan valóságos. Élősködik rajtunk az elfoglaltság, elfoglal és elfogyaszt,
amíg önként válunk semmivé, hogy példaértékű mivoltunkat demonstrálva magunkkal
vonszoljunk, sőt versengésre kényszerítsünk mindenkit.
Persze ki lehet ebből maradni, a társadalom peremére
szorulni, ahol mindig egy lépéssel az előtt, hogy beadnám a derekamat és
sikerre vinném csekélységemet, nyalogathatom a még meglévő testemen a sebeimet,
amiért "nem sikerült". Biztos nem próbáltam eléggé.
("Don't try,")
Az idézett művek az idézetek sorrendjében:
https://mek.oszk.hu/01000/01080/01080.htm
https://terebess.hu/keletkultinfo/sant.pdf
https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/julio-cortazar-bestiarium.html
https://mek.oszk.hu/06900/06980/06980.htm
