Mate, ó,
te mindig vigasztaló,
ma te légy társam a magányban,
ma teremtsünk, ma tengernyi itt a képzet,
kész mitológia...
Ó, te marasztaló matéria,
ma te mentsd meg belőlem,
amit a metamfetamin
magába temetne.
Ó, te támaszom,
temetőm helyett templomom,
oltalmam, ténfergéseimben atlaszom!
Ó, te metafizikán túlmutató
metagalaktikus mátrix!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése