Nell Gwynn csókja

Szavadon foglak -
máson nem tudnálak,
s nem is akarom, hogy
érzékeny hangod, sebezhető mosolyod és titokzatos zöld szemed,
hűségemben oly határozott, gyengéd és heves
 érzékeim világába hatoljon.

Szépséged másban kapom meg,
 téged sejtelek meg egy csók és egy szó közötti csendben:
 taníts meg úgy hallgatni és úgy ölelni, mintha csak az első lenne.

Megrészegít, amit elhallgattunk,
elbódít, mint gyermeket
az első korty bor, amit még nem ízlelhet.
Ajkad vonalát mint fonalat veszem fel,
hogy el ne hagyjam
 eleven képzet és twelve plus one
óra között: a búcsút zsebreteszem.
Zsebem retesszel zárom,
nehogy érintéseddel testemben ébredjek.